Visszautasított ajánlatok árnyékában

A korábbiakban már írtunk az elszaporodott ellenajánlatokról és azok hátteréről, most pedig szeretném folytatni a sort a visszautasított ajánlatokkal. Az IT piac után a mérnöki és termelési szektort is elérte ez a trend és az utóbbi időben meglehetősen megnövekedett ezeknek a szituációknak a száma.

Mi sem tükrözi jobban ezt az aggasztó helyzetet, mint az a tény, miszerint az elmúlt negyedévben (2023 – Q1) az ügyfeleim által kiküldött ajánlatok 50%-a került visszautasításra. A példák alapján jól kivehető, hogy ezen esetek javarészében a pályázók a bér vagy a juttatási csomag miatt választják az adott ajánlatot, ami azért érdekes, mert sokszor egy kevésbé szignifikáns különbség miatt döntenek másként. A jelöltek nemleges visszajelzéseinek azonban még számos oka lehet. A következőkben három olyan szituációt szeretnék bemutatni, amelyek a leggyakoribb visszautasítási indokokat generálják a pályázók részről. Tanulságos történetek munkaadóknak és munkavállalóknak egyaránt.

1. Alacsonyabb összeg

A pályázó végigmegy a több körös kiválasztási folyamaton, ahol a bérigényét több alkalommal is átbeszélik vele, majd a végén egy alacsonyabb összeget ajánl neki a cég, ezért nem fogadja el az ajánlatot. Ez azért jelent problémát, mert a jelölt végigcsinál egy hosszú (mérnöki szektor), több körös interjú folyamatot, amelyre felkészül, ha kell utazik és üzemanyagot fizet. Ezt követően pedig csalódik, hiszen ő abban a tudatban van, hogy a bérigénye belefér a cég elképzeléseibe, mivel továbbmennek vele a folyamatban. Hasonló szituáció, amikor a jelölt bérigénye a folyamat alatt emelkedik meg és a korábbi összeget ugyan az ajánlatban megadják, viszont a megváltozott elképzelést már nem tudja az adott cég teljesíteni.

2. „Alku ajánlat”

A pályázó sikeresen zárja a folyamatot, majd visszautasítja az állásajánlatot, mondván, hogy magasabb bért ígértek neki egy másik helyről, viszont amennyiben a cég erre az összegre ráajánl, talán elfogadja. Ilyen esetekben általában már eleve a büdzsé tetejét szokták az ajánlatba belefoglalni partnereim, így kevés esetben tudják megadni azt az összeget, amire a pályázó vágyik, illetve a többség nem is találja etikusnak ezt a módszert.

3. Utólagos szembesülés, avagy a tartalék

A pályázó a folyamat végén realizálja, hogy mégsem az adott pozíció lesz számára megfelelő, mert: távoli számára a lokáció / nincs vagy korlátozott a home office / a céges autó nem megfelelő / mégsem szeretne külföldre költözni. Szinte minden esetben a fenti információk kapcsán részletesen egyeztetünk jelöltjeinkkel, viszont sokszor mégis utólag derül ki, hogy az említettek problémát okozhatnak a pályázó számára. Ezekben az esetekben általában az szokott kiderülni, hogy a jelölt egyébként tisztában van a fentiekkel, viszont tartalékként tekint az adott pályázatára.

Mit tehetünk?

Amellett, hogy a kiválasztás során folyamatosan kapcsolatban állunk mind az ügyféllel, mind pedig a pályázókkal és monitorozzuk az igényeiket, nagyon fontos szerepe van a transzparenciának mind a munkavállalók mind a munkáltatók részéről. Véleményem szerint, ha már a kiválasztási folyamat első szakaszában egyértelműsítve lennének a résztvevő felek számára a fent említettek, redukálódna az elutasított ajánlatok száma is.

A gondolataimat pedig azzal zárnám, hogy tudom, hogy ez versenypiac, tudom, hogy minden ajánlatnál van szebb és jobb, de milyen áron? A több mindig jobb? Érdemes mérlegelni, hogy a magasabb bérért cserébe nem minden esetben kapunk izgalmasabb technológiát, elegendő kihívást, jobb munkakörnyezetet vagy munka-magánélet egyensúlyt.

Szilágyi Fanni

Amennyiben szívesen olvasna hasonló témákról, látogasson el testvér brandjeink oldalára kék galléros vagy vezetői tartalmakért.